...az idő. Meg sikerült úgy vásárolnom, hogy nem nagyon húztak fel, illetve én sem idegesítettem fel magam. Sőt. Kellemes meglepetés a libriben.
Bár már egyszer próbálkoztam könyvvásárlással náluk az Agria Parkban, de akkor átvertek. Azt mondták, hogy sajnos nincsen Dicktől semmi. Rendben. Majd veszek máshol. De utána láttam a weboldalukon, hogy ez azért nem egészen igaz. Először most is megpróbálom magam megkeresni. Nem találok semmit (a tököm tele van doktor házzal, azzal van telerakva az összes polc). Kérek segítséget. Számítógép, meg minden. Hát sajnos nincs. Lebetűzném mégegyszer? Persze. Sajnos nincsen. De vannak tök jó könyvek, nézzek szét, ajánl is egy-kettőt ebben a témában (az írót nem ismeri, de scifi-ben otthon van, úgy tűnik). Ekkor észreveszem ezt. Ó, ez tök jó, már régóta kerestem, jó lesz.
Eladónéni is örül, én is, de azért még nézzek szét, mert TÉNYLEG nagyon jó könyveik vannak. Hát jó. Néhány perc után szól, hogy elnézést, de mégis van Dick, több is. Csak hát ő úgy írta, hogy Dick K. Philip, ez meg itten fordítva van. Biztosan én vagyok a hülye, mert olyan hangsúllyal mondtam, hogy azt sugalltam, hogy fel kell cserélni a szavakat, amik kijönnek a számon. Mindegy, összeszedek négy könyvet, pénztár. Törzsvásárlói kártya van? Nincs. Akarok? Jóaznekem? Hátkedvezménymegilyenek, kétpercdetényleg. Kitöltöm, kártyát meg is kaptam.
Majd egy nem várt fordulattal: tudta, hogy most már koncertjegyeket is árulunk? Nem. Pedig igen. És akkor kimentünk a rétre, és nagyon szép volt.
Itthon vettem észre, hogy eközben a szatyorba csúsztatott egy kiló prospektust koncertekről, meg mindenféle programokról. Environmental Responsibility. Azbazmeg.
A kellemes vásárláshoz Lóri társasága is kellett, illetve utána egy kávé levezetésnek a drinkben, csakhogy jelezzük, hogy még élünk.
