Van, hogy azt gondoljak, megszallottak vagyunk. Ulunk az irodaban, "dolgozunk", zenet hallgatunk. Mostansag peldaul Serj Tankiant. Egy-ket hete. Napi nyolc-tiz oraban.
Persze ennek semmi koze ahhoz, hogy megszallottak vagyunk. Mondom semmi. A zene megy a hatterben, altalaban oda sem figyelunk.
Ezek a zenek, amik az irodaban egesz nap mennek, nagyjabol mikor kilepek az irodabol, akkor ki is megy a fejembol, eszembe sem jutna otthon is azt hallgatni.
Persze van nehany kivetel. Az egyik ilyen Serj. Magamon is meglepodtem, mikor itthon YouTube-on megkerestem a klippjeit, megneztem, es meg jobban megtetszett. Sot. Ilyenre ritkan vetemedek (hiphop zenen kivul, ott is inkabb a hasznalt szleng miatt), de meg a dalszovegeket is megkerestem, es elolvastam nehany reszt, amit nem ertettem.
Raadasnak letoltottem (mocsok dolog) beszereztem a teljes albumot, amin van negy bonus track - koztuk az albumrol mar ismert szamok -, csak akusztikus hangszerekkel. Ezeken a szamokon erezheto igazan, hogy az album nem azert jo, mert olyan, mint a System of a Down, hanem mert egyszeruen fasza.
Ja, es ha jovo heten nehany napig Rozsaszin Pitbull visit, akkor ne gondolja senki, hogy szeretjuk. Csak annak legalabb olyan egyszeru a szovege, mint a raklap. Tuti, hogy nem kell rajta gondolkozni, es ha epp szet akar robbani a fejunk a sok idiotatol, vagy epp csak ugy tartja kedvunk, akkor szepen nekiallunk, es mi is uvoltunk. (En Serj szovegeit is szoktam uvolteni, de nem nagyon van sikerem...)
